Soproni Tánfórum: Maros Művészegyüttes - Sárga Rózsa

A Sárga rózsa Jókai Mór 1892-ben írt pusztai regénye, amelyben szinte egy etnológus igényességével részletezi a Hortobágy természeti- és szokásvilágát. A táncelőadásban ennek a paraszti világból inspirálódott regénynek a drámai történetét dolgozta fel a Maros Művészegyüttessel Könczei Árpád koreográfus-rendező.

A szerelmi háromszög a két gyerekkori barát Decsi Sándor és Lacza Ferkó, illetve Sándor szerelme, Klári között irodalmilag közismertnek mondható. De különleges lesz, ahogy a hortobágyi vérmérséklete és értékrendje elkezdi irányítani a konfliktust. A regény szereplőinek Jókai szinte természeti minőségeket ad: Sándor szenvedélyes, határozott, mint a lovak; Ferkó óvatos, fegyelmezett, mint a bika; Klári ritka és különös, mint a sárga rózsa.

Az előadás alaphangulatát meghatározzák a pásztorság magányának csendjei, a pásztor-férfiban dúló feszültségek, a némaságból súlyosan megfogalmazott szavak, az ember és a körülötte élő természet karakter-formáló viszonya. Az előadás alkotóit éppen ezek a szimbolikus, a görög drámákra emlékeztető toposzok inspirálták. Így a Sárga rózsa című előadás ezeknek az ősi történeteknek, jelentéseknek és erőknek a hullámzása. És ennek a hullámzásnak mi tudna jobb hordozója lenni, mint a Hortobágy népdalai, néptáncai és népviselete? A szemünk előtt bomlanak ki a szerelmi tragédia szálai, és oldódik meg minden a maga rendje szerint – ahogy az életben is ismerjük.

Alkotók:

Dramaturg – Györfi Kata

Zenei összeállítás – Könczei Árpád

Jelmezkészítés – Soós Margit, Szász Zsuzsa, Szélyes Andrea

Táncoktató – Majer Tamás

Táncoktató, rendező asszisztens – Könczei Villő

Díszlettervező – Csiszér Csilla

Rendező-koreográfus – Könczei Árpád, Harangozó-díjas

Tánckarvezetők – Farkas Sándor-Csaba, Kásler Magda

Zenekarvezető – Moldován Horváth István

Igazgató – Barabási Attila-Csaba

"Az együttes legfőbb ihletforrása a népdal és a néptánc. Ki tudná vajon e forrás titkos ereit - a térben és időben szerteágazó csermely-indázatát - fölmérni? A folklór úgy áramlik felénk az időtlenségből, ahogyan a mitológia küldi ma is hervadatlan metaforáit, az emberi szemlélet történelmi változásainak lenyomatait. Egy dallamfoszlányból, táncfigurából apáink arca és

mozdulata sejlik föl a jelen szinpadán, a megszólalt és táncra perdült élő hagyomány megtartó erejével. Elvész, aki mindenestől megragad a múltban, és lassú kihalásra ítélt a történelmiségben gyökértelené tett emberi közösség. Múlt, jelen és jövendő hármas dimenziójában élünk: nemcsak az álmainkat: apáink arcát is magunkkal visszük, a múltnak minden értékteremtő energiáját. E szakadatlan folyamatosságban keressük erőnk s eszméink szerint az örök változás és változtatás kedvező módozatait. Ebben a keresésben és kötelező emlékezésben jelent számunkra szellemi eszméltető erőt a Maros Művészegyüttes.”

Sütő András - (Új Élet, 1982 június)

A Maros Művészegyüttes célkitűzésének tekinti az autentikus folklór népszerűsítését, az ifjúság nemzeti öntudatának megerősítését, új táncosgenerációk nevelését.

Jelenleg a Maros Művészegyüttes legnagyobb létszámával és két tagozatával meghatározó helyet foglal el az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesek sorában.